2017. szeptember 2. Kiskunfélegyháza

Rábaszentmiklósról a Nyeregszemlére - a Kistölgyfa-csapat élménybeszámolója

| Feltöltve:
Minden Nyeregszemle-lovasnak megvan a saját története, néhányan közülük klaviatúrát ragadva felidézik a túra során átélt élményeiket. Elsőként a rábaszentmiklósi Kistölgyfa-csapat kedvcsináló beszámolóját olvashatjátok. A csapat már a kezdetek óta a Nyeregszemle állandó résztvevője, ezúttal a 2013-as év élményeit elevenítik fel. (A kép illusztráció.)
Hol is van Kunszállás? - kérdeztük Rábaszentmiklóson. Hol van Rábaszentmiklós? - kérdezhetnék Kunszálláson. Bár erre kicsi az esély.   Változott a helyszín, de nem változott a cél. Eljutni lóháton a Nyeregszemlére. Szabadidő persze alig, 2 és fél nap van az útra. Útvonaltervezővel megnéztük a távot, 250 km. De biztos van egy rövidebb út az erdőn át. Utólag: biztos van, de mi nem azt jártuk...   Indulás szerda délután fél háromkor. Ismerős terep, akácerdők zegzugos úthálózattal. Magabiztosan lovagolok elöl, ismerek minden bokrot. Ellépünk az Öreg Tölgy mellett, ott ügetni, galoppozni nem illik. Mögöttünk hagyjuk a Pokvári kastélyt, ami nevét nem az ősszel bőségesen megjelenő pókokról, hanem a besenyő Pok nemzetségről kapta. Szemerét alig érintve a dűnesorok után, a Sokoró alján folyó Bakony-ér mentén haladunk. Itatás Nagydémen, sajnos csak a lovaknak, a kocsma bezárt.    Nincs nagy pihenő, galopp a falu alatti réteken a Vörös-hegyig, onnan közel Bakonytamási. Az már a Bakony. Át az erdőn Bakonyszentlászlóra. A faluban nem feledve a nagydémi kocsma esetét, mindkét útba eső hivatalban fogyasztunk. Szentlászlón találkozunk egy szekérrel, magasan rakva a széna, a széna tetején a néne, a baknál az ember, kérdik, honnan-hova megyünk. Hitetlenkedve hallgatják a választ.    Szólok cseszneki szállásadónknak, világosban ott leszünk. Ez volt az egyetlen pontos jövendölésem érkezéssel kapcsolatban az út során... Innen már mindig csak a sárga (turista) úton megyünk a Zörgő-hegy alatt. 20.30-kor Cseszneken vagyunk.   Sietünk, hátha lesz még étel a vendéglőben, de Kovácsék háza előtt nem lehet csak úgy elsomfordálni. Ők a szállásadóink, a gazda megnyugtat, a lovak helye előkészítve a vendégháznál, ételt meg biztosan kapunk. Jól esik pár pohár bor.   Aztán ellátjuk a lovakat, bepakolunk a szállásra, átsétálunk a vendéglőbe. Kitűnő házi csapolt sör, kiadós ízletes harapnivaló. Este 10 órakor. Ilyen az igazi vendéglátás. Persze a tulajdonos áll a pult mögött. Fekvés 23.30-kor. Remek nap volt.   Kelés 5 órakor, indulás 5.30-kor. Nem vetjük be magunkat a Bakony rengetegébe, aszfalt mellett elügetünk Dudarig. Dudartól a patak mentén Jásdra vezet az utunk. Ebbe a patakba folyik a szennyvíztisztítóból a tisztított víz. Ezt jó, hogy tudjuk, mert egyébként azt gondolnánk, hogy az összegyűjtött szennyvíz folyik a patakba. Büdös van, a patak sötét tintaszínű, a partján fekete üledék. Habzik még 5 km múlva is a zubogóknál. Én ehhez nem értek, de aki szerint ez így jól van, igyon belőle. Sajnos máshol is tapasztaltunk ilyet.   Megyünk egy kóbor traktorcsapán, annak vége szakad egy gazos foltban, át kell menni a túloldalra. Ilyenkor a vadcsapások a legjobb átkelők. Találunk is egyet, a túloldalon jó út van, egész Jásdig. Illetve előtte egy tanyánál kerítés zárja el az utat. Kikerüljük. Jásdon pihenő a Szent Kútnál. Rövid fohász az égiekhez, szükségünk van a támogatásukra. Aztán elindulunk be az erdőbe, hogy a meredek kaptatón felérjünk a Tési-fennsíkra.    Elered az eső, az emlékezetes csütörtöki eső, ami annyi nyeregszemlést eláztatott. Van esőkabátunk, magunkra vesszük, társamé tökéletesen funkcionál. Az én ponchóm is, ha arra tervezték, hogy az összes vizet az ülepem alá vezesse. Próbálok megoldást találni a problémára, de csak indulatszavak ismétlődő használatáig jutok. Végül társam megkönyörül rajtam, a poncho két hátsó sarkát a málhához csomózza, így kifeszítve már működik. Jó, ha van egy mérnök a közelben.   Mire Tésre érünk zuhog az eső. A falu szélén délre fordulunk, ügetünk a hullámzó fennsík gabonatábláinak szervizcsapáin. Megint megtapasztaljuk azt az alapvető bölcsességet, hogy nincs az a rossz helyzet, ami ne tudna rosszabbá válni. Villámok kezdenek cikázni, azt szorosan mennydörgés követi. Közel az égiháború. Ügetünk a mező közepén, a legközelebbi fa több száz méter. Mondom is társamnak, tartsunk nagyobb távolságot, legalább egyikünk megmaradjon. Az persze tőlem független körülmény, hogy ő a magasabb.   Mire ereszkedünk Palota fele, kövesebb lesz a talaj, de odébbáll a vihar. Csór az irány, húzódunk keletre, de még a Baglyason innen akarunk kiérni. Elmegyünk az erőmű légópincéi mellett, és egy 4 emeletes üres szellemházhoz érünk. A szellemház tövében egy kicsi kocsma. Ha metrómegállót találnék ezen az elhagyatott helyen, azon se lepődnék meg jobban. A kicsi kocsma nyitva, mikor az első italunk elfogyasztása után beszélni is van időnk, megkérdezzük a kocsmárost, ugyan ki jön ide a világ végére ? A srác elmosolyodik. Na kiderült, hogy nem a közelből valók vagyunk. A kocsma mögötti fás részen van egy lakótelep. Csak nem látszik a lomboktól.   Felfrissülve rövid idő alatt elérjük a csóri felüljárót. Túloldalon a Sárrét. Ha azon hamar átvágunk, időben érünk a szállásra. Bár a ha-val kezdődő mondatok nem sokat érnek. Egy karám miatt kerülnünk kell, a csúszós köves úton nem haladunk. Elfogy a türelmem, átvágunk egy csatorna mentén, bár megmondták, ne próbáljuk meg, mert elsüllyedünk. Szépen haladunk, van egy kis töltése a csatornának, azon lehet menni. Már látjuk a Nádor csatornán a hidat, nincs 100 méternél messzebb. Fog az még messzebb lenni...   Két csatorna egymásba torkollik előttünk. Sötét barna vizük nem sok jót sejtet. A keskenyebbiken megpróbálok átmenni. Sima ügy, nem süllyed. A következő pillanatban hasig merül a ló. Átszakadt a felső agyagréteg, alatta ki tudja milyen mélyen tőzeg. Lefordulok a lóról a csatorna túlsó partjára, húzom a fejét a szárral, érti mit akarok, kapaszkodik felém. Megúsztuk. Mögöttünk zavaros lé. Milyen jó ló ez a gidrán. Társam meg ne próbálja. Elköszön, visszafele megy a csatorna parton, hátha talál átkelőt. Nemsokára csak apró pont, aztán nem is látom.   Közben elérem az utat, ami a hídhoz vezet. Felhívom a révbérpusztai szállásadónkat, hogy nem érünk oda 21.00 órára, csak 22.00-23.00 körül. Megnyugtat, nem gond, mehetünk bármikor. Fél óra múlva újra találkozom a társammal, talált egy átkelőt. Innentől sínen vagyunk. Gondoljuk.   Ügetünk a Nádor csatorna bal partján, fogynak a kilométerek. Nincs eső, csökkent a szél, nő a jókedvünk. Szabadbattyán előtt azonban karám állja utunkat, őrséggel. Az őrség egyszemélyes. Borvirágos orra sejteti, hogy sok vidám napot megélt. Mondja, hogy ne menjünk be a karámba, mert van bent egy csődör. Végül beenged, a túlsó végén van kijárat.    Az őrség nem hazudott. Tényleg van egy csődör a karámban. Meg 15 ló, meg kb. 30 marha. Illetve kettővel több ló és marha, ha magunkat is beleszámoljuk. A csődör messziről kiszúr bennünket, és felénk ront. Jóformájú szürke tömeges mén. Magamra vonom a figyelmét, közben a társam oldalt elmegy a csatorna mellett. Ha ez a bufurc megfog a gidránnal, az szégyen lenne. Le is marad, aztán mikor úgy gondolja, hogy el lettünk kergetve, megáll a rét közepén, farka, feje, az égben. Mi távolodva ügetünk.   Van egy nagy belvízfolt a karám közepén. Hogy levezessék, átvágták a csatorna melletti magasabb részt. Két ásónyomnyi a szélessége, de van vagy 2 méter mély. Szerencse, hogy észrevesszük, lábát törné ott a ló. Megállunk, hogyan tovább, közben a szürke csődör meggondolta magát, talán mégse lettünk elkergetve, újra megindul felénk. Lemegyek a belvíz partjához, zubog be a víz a vájatba, a ló nem szívesen, de átmegy rajta. Mondom újra, milyen jó ló ez a gidrán.   Közben a társam paripája úgy érzi, most van ideje egy kis Pat Parelli képzésnek. Nézegeti, kerülgeti a vizet, csizmára hátramegy, nem előre. Közben jön a csődör, mint egy tank. Üvöltök a társamnak, szálljon le, vezesse át. Leugrik, átvezeti a lovát, a csődör már a nyakukon. Próbál gyorsan visszaülni, de magas a ló, sáros csizmatalpa kicsúszik a kengyelből. Már fordulok vissza rodeóbohócnak, mikor végre sikerül felszállnia. Ahogy újra távolodunk, a csődör megnyugszik, most tényleg el vagyunk kergetve, mi pedig a karám túlsó felén távozunk.   Szabadbattyánnál kis kerülő az autópálya miatt, de hamar visszaérünk a csatornához. Irány dél. Most haladunk. 17.00 órakor egy pihenőnél előveszem a GPS-t . Még 76 km van hátra. Biztos rossz a készülék. Átállítom, légvonalban csak 56 km. Biztos van rövidebb út. Dönteni kell, a gyorsabb, vagy a rövidebb úton megyünk. Legyen a rövidebb. Ilyen egy rossz döntés.   Csősznél letérünk a Nádor csatornáról. Aba, Sárkeresztúr az útvonal. Lassan haladunk, aszfalton nem akarunk ügetni. Sárkeresztúrról egy földúton átmegyünk Nagylókra. A délelőtti eső miatt a frissen gréderezett földút alig járható. Jármód: csúszkálás. Mire Nagylókra érünk, sötétedik. Ismételten felhívom szállásadónkat, hogy fogalmam sincs, mikor érkezünk. Megnyugtat, bármikor mehetünk, nem gond a késői érkezés. Akkor még nem sejtettem, hogy szó sem lesz késői érkezésről, inkább korairól...   Nagylókon itatás a temetőnél, rövid pihenő. Teljesen sötét van, a kocsmában érdeklődünk merre kell menni Nagykarácsony felé, de informátorunk túl sok poháron van túl. Végül a falu szélén megállítunk egy autót, a srácok rendesek, később találkozunk velük, megvárnak egy kereszteződésnél, hogy tovább mutassák az utat.   Ügetünk az éjszakában az aszfalt szélén. Lehetnénk szomorúak, letörtek is, de azt hagyjuk az urológiára. Egy autó áll meg mellettünk. Lovas ember a sofőr, nem megy el mellettünk csak úgy. Felajánlja, hogy töltsük nála az éjszakát. Majdnem elcsábít bennünket, de akkor veszélybe kerülne a péntek esti érkezés. Tisztelettel megköszönjük a lehetőséget, de nem élünk vele. Mondhatná erre, hogy akkor további jó utat. Mondja is, és azt is még, hogy a nagykarácsonyi földút leágazásánál várni fog bennünket, hoz oda enni/innivalót. Nemsokára éjfél. Kel a hold. Szendvicset majszolunk, nagy kortyokban csúszik le a víz, és lezárásul életem egyik legjobb barackpálinkája.    Még pár km csúszkálás, aztán aszfalt mellett beügetünk Nagykarácsonyra. A (nagy)karácsonyi képeslapot sajnos nem tudjuk feladni, a posta zárva. Előszállás-Dunaföldvár. Hajnali 2 órakor érjük el a várost. A benzinkútnál iszunk egy italt. Tippelések, mikor leszünk Révbérpusztán. Én legkésőbb 3 órára tippelek.    Hajnali négy órára értünk Révbérpusztára. Pirkad, megetetjük a lovakat, ledőlünk a szállásunkon. Kis tanakodást követően csizma nélkül. Fekvés 04.30-kor. Hosszú nap volt.   Ébresztő 8.00 órakor. Nem jön rám a csizma. Tegnap megázott, kicsit száradt, kicsit kisebb. Társammal egymás tisztiszolgái vagyunk, segít felcibálni. Terveink vannak. Például este hatra Kunszálláson leszünk. A tényekről később.   Elindulunk a Fűzvölgyi-csatorna partján Dunatetétlenig. Ott rövid reggeli/ebéd. Onnan irány Akasztó. Próbálunk utat keresni, de végül a főút mellett kötünk ki. De legalább haladunk. Akasztóról aszfalt mellett át Csengődre. Csengődön viharfelhők gyülekeznek. Időben behúzódunk egy üres állatfelvásárló telepre. Az udvaron vastagon burjánzik a bükköny, lovaink nagy örömére.   Az eső elmúltával a következő cél Orgovány. Egy darabig aszfalt mellett, aztán az akasztói úton tovább. Ez egy legendás régi földút, amit mindenki emleget, és persze nekünk nem sikerül megtalálni. Érdekes volt, amikor a homokról leértünk dús rétekre, majd újra vissza a homokra. Megpróbálunk GPS-t használni, ami annyiban segít, hogy megtudjuk, fél óra alatt 400 métert haladtunk Orgovány fele.   Egy kislányt kérdezünk meg, aki elmondja, hogy a következő kereszteződésben menjünk jobbra, vagy egyenesen, aztán balra, vagy jobbra, de ha balra, akkor egyenesen vagy jobbra. Ennek a segítségnek a birtokában érünk be Orgoványba, és hogy ne érkezzünk üres kézzel, hozunk magunkkal egy zivatart.   Orgovány után találkozunk a kísértéssel. Megáll mellettünk egy lószállító. A sofőr felajánlja, elvisz bennünket Kunszállásra. Este 8 óra van és 30 km hátra. Megköszönve az ajánlatot nemet mondunk. Mert, hogy Rejtő szavait idézzem, pontosabban Potrien őrmestert, mit fogunk válaszolni, ha a Köztársaság Elnöke megkérdezi mivel érkeztünk Kunszállásra? Lószállítóval?   Jakabszállás - Fülöpjakab - Kunszállás. Az út nagy része erdőben vezet. A sötétséget csak egy-egy tanya fényei szakítják meg. Mintha másik világban lennénk. Az idő értelmét veszti, a távolság  sajnos nem. Időnként megnézzük a GPS-t, hátha már Vereckénél vagyunk, de még Kunszálláson se. Az úton sokasodó lócitromok azonban reményt adnak. Végül megérkezünk. A lovakat ellátjuk, a rendezvénysátorban zene, étel, ital. Keressük az ismerős arcokat, megisszuk a nap első sörét, a másodikra már nem jut idő.   Éjfél múlt.    Kezdődik a Nyeregszemle !   A Kistölgyfa-csapat útvonala: