2017. szeptember 2. Kiskunfélegyháza

"Levegővétel és lovak nélkül nem lehet élni" - interjú Lezsák Leventével

| Feltöltve:
A Nyeregszemle Mesterfogás Kurzusok trénereinek kilétét korábban már nyilvánosságra hoztuk, most rövid interjút készítünk velük, melyben személyes kérdések mellett arra is választ kapunk, mit terveznek három napos képzéseik során átadni a hallgatóknak.

Csapjunk a közepébe: honnan a lovak iránti kötődésed?

Aránylag későn kerültem lóhátra, talán tizennyolc - tizenkilenc éves lehettem. Persze kiskoromban lélekben én is ott száguldottam a Tenkes Kapitányával a labancok nyomában, Rózsa Sándorral a pusztában, vagy Winettouval a vadnyugaton. De az első valódi vágtára csak jóval később került sor. Engem karcagi csikósok tettek először lóhátra, az első nap már szőrén a pusztán száguldottunk, én leginkább az életemért kapaszkodtam… Attól a naptól fogva az életem összeköttetett a lovakkal, nincs olyan nap már több mint húsz éve, amelyben nem lennének jelen.

Volt már olyan időszak az életedben, amikor a lovak/lovazás nélkül kellett élned, esetleg önszántadból, vagy más okból anélkül éltél?

Levegővétel és lovak nélkül nem lehet élni.

Mit gondolsz, kik voltak leginkább hatással eddigi munkásságodra?

Itt biztos illenék nagy neveket mondani, de szándékosan azokat említeném, akiknek nagyon sokat köszönhetek: Bak Janit, a karcagi betyár gyereket, aki ha kétszáz éve születik, bizonnyal akasztófán végzi, Szimhár István kaszkadőrt, akitől a klasszikus lovaglás alapjait tanultam, neki még örkénytábori mestere volt, Unger Bélát, aki kaszkadőrré faragott, Szili Lászlót, és Boros Sándort, akiktől trükklovagolni tanultam, Schmidt Anitát, aki visszatérített a helyes útra, Göblyös Istvánt, aki a klasszikus történelmi iskolák módszereivel ismertetett meg, illetve Vilcsek Alexandrát, aki a mindennapi közös munka és a lovakról folytatott beszélgetések során folyamatosan inspirált és inspirál. Mindannyiuknak nagyon hálás vagyok.

Milyen terveid vannak a kurzussal kapcsolatban, mit szeretnél átadni a hallgatóknak?

Leginkább egy hozzáállást, ami át kell hogy hassa a lovakkal való egyűttlétet, legyen szó munkáról, vagy bármilyen együtt töltött időről. Teljesen mindegy, hogy valaki sportlovas, szabadidőlovas, kaszkadőr, vagy hagyományőrző, a ló mindenütt ló, az ember mindenütt ember. MIndkét lény egy adott anatómiai és lélektani felépítmény. A kapcsolatuk hibáinak nagy része arra vezethető vissza, hogy nincsenek tisztában ezekkel az alapelvekkel. Jómagam egyéni foglalkozásokon szeretnék mindenkivel foglalkozni, mert csak így lehet valódi, koncentrált munkát folytatni.

Kiknek ajánlod elsősorban a kurzusodat?

Azoknak, akiknek van mit csiszolniuk a lovukkal való kapcsolatukban, akik elakadtak valamilyen problémánál, ami megkeseríti mindkettőjük életét, akiket érdekel a lovakkal végzett szabad, és földi munka, avagy a természetes és erőszakmentes lókiképzés, illetve annak kapcsolata a klasszikus módszerekkel, és természetesen azokat is, akiket érdekel a kaszkadőrszakma.