2017. szeptember 2. Kiskunfélegyháza

"Az iskolalovaglás a XXI. század lovas stílusa" - interjú Gőblyös Istvánnal

| Feltöltve:
Hétről-hétre megszólaltatunk valakit a Mesterfogás Kurzusok trénerei közül. Korábban olvashattatok interjút Lezsák Leventével, Szalontai Zoltánnal, Tóth Lajossal, ezúttal Gőblyös Istvánnak tettük fel szokásos kérdéseinket.
Blogjában sokat olvashatunk lovakkal való kapcsolatáról, lovas filozófiájáról, az alapokról azonban viszonylag keveset: honnan a lovak iránti kötődése?   Nem tudom megmondani, de a lovakhoz való kötődés egészen fiatal korom óta valahogyan a szívembe van írva. Ez annak ellenére volt így, hogy hús-vér lovakkal, fővárosi lévén, tizenegy éves koromban találkoztam először. Ettől az időtől kezdve viszont mindig lovak közelében voltam, lovakkal foglalkoztam, életem, mindennapjaim elválaszthatatlanok voltak a lovaktól. Olyannyira, hogy ha egy-egy nap kimaradt esetleg, akkor szinte lelkibeteg voltam. Ez ma is így van. Szerencsés vagyok, nem volt olyan időszaka életemnek, amikor ne lettem volna lovak közelében. De persze magam is mindent megtettem azért, hogy közelükben maradjak. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy amikor a Nemzeti Lovardában lovagolni kezdtem, akkor a klubom, a Budapesti Lovas Klub minden feltételt, lovakat, felszereléseket, ruhát, csizmát, a felkészülés és a versenyzés minden feltételét, teljes költségét, az ottani szállást, étkezést biztosította számunkra.   Korábban több lovas szakágba "belekóstolt", mielőtt kikötött a klasszikus iskolalovaglás mellett. Mit gondol, kik voltak leginkább hatással eddigi munkásságára?   Az elmúlt évtizedekben a legjobb magyar lovas szakemberektől tanulhattam. Füzessy Tamásnál kezdtem lovagolni. Amikor 14 évesen a Budapesti Lovas Klub tagja lettem, előbb Laczy Tibor díjugrató edzőhöz, majd Dallos Gyulához, díjlovas edzőhöz kerültem, aki mellett lovasként, versenyzőként közel húsz évet töltöttem. A kétezres évek elején Vörös Lászlótól, Gömbös Endrétől, Tuska Páltól tanulhattam. Néhány éve az Academic Art of Ridinghez csatlakoztam, ahol Bent Branderup és Sabine Oettel lett a mesterem.     Milyen tervei vannak a kurzussal kapcsolatban, mit szeretne átadni a hallgatóknak?   Első nap az átengedőséggel, második nap a hosszhajlításokkal, harmadik nap az iskolalovaglás céljaival szeretnék foglalkozni. A lókiképzés hagyományosan a végletes együttműködés kialakítását és a ló használati élettartamának lehető leghosszabbra való nyújtását célozta. Ez csak a ló és lovas közötti harmónia kialakításával, a ló mozgáskultúrájának kifejlesztésével, elengedettségének, okosságának, ügyességének, atletikus erejének fokozásával érhető el. Az iskolalovaglás ezt célozza, ezért ez a stílus a XXI. század lovaglási stílusa!   Kiknek ajánlja elsősorban a kurzusait?   Azoknak ajánlom a kurzusomat, akik gondolkodásának középpontjában a lókiképzés hagyományos megközelítése áll, akik számára nem a teljesítmény, hanem együttműködő készség végletes fokozása és a ló hosszú használati élettartama a fontos.